“A kötetet nem szerkesztettem. Egyrészt azért, mert fogalmam sincs, hogy kell :). Másrészt mert így őszintébben tükrözi azt, hol tartok most az életemben. Nem rendeztem a verseket keletkezési időrendbe, és nem rendszereztem őket hangulatívek szerint sem. Nem javítottam és nem is stilizáltam őket utólag – megmaradtak eredeti, nyers formájukban. Vannak dolgok, amiket egyszerűen csak engedni kell előáramolni, beavatkozás nélkül – hogy végül el tudjuk engedni őket.”

72 VERS – e-book letölthető ezen a linken: https://ovlachi.gumroad.com/l/rpgsxh

120 LEVÉL

Ha le lehetne írni egyszer,

Úgy igazán, rendesen,

Nem kellene újra és újra

Leírni valahogy.

Felejthető volna a tenyér,

a villamos.

Mondtam: meleg, otthonos.

Mondtam: kell ez, jó ez nekem…

Felejthető volna

A frissen mosott haj illata,

(a sötét tincsek mindig,

Rendre a szembe hulltak)

A szoba, melyben nem jártam soha

Azelőtt,

És ezután sem fogok.

A dolgok egymáshoz viszonyított helyzete,

A reménytelenség, mely úgy lobbant fölénk,

– megszólalni is kevés volt az idő…

Egy lakás tervrajza,

A tárgyak hol-léte

Éltet, ha rá gondolok.

Máshová kerül majd a polc,

Idővel a könyvek,

Az íróasztalod.

Nekem lesz csak minden ugyanaz:

Marad a kezed

Érinthetetlen.

2005-08-10

CSEND

Ha a csend valahogyan

ki tudna kiabálni belőlem,

az így keletkező zaj téged

elviselhetetlenül fonna körül,

és semmiféle csapkodással szétzilálni nem volnál képes.

Mert van egyfajta csend,

amit a világon egyedül csak én ismerek,

és azért vagyok szomorú,

mert ezt a csendet még veled sem

tudom megosztani.

Ezért van az, hogy reggel

felébredsz és én felébredek,

reggelizel és reggelizek,

elindulsz és én elindulok,

és aztán nem tudom,

hogy még mi mindent teszünk,

de közben valami nagyon fontos dologról

mindketten megfeledkezünk:

elfelejtünk minden nap

elbúcsúzni attól

aki aznap voltál,

és aki én aznap voltam.

2002 december.

ANYÁMAT HŐSSÉ AVATTÁK…

Anyámat hőssé avatták ma

Az angyalok.

Leoldották fejéről a kendőt

(nagyszámban

hajcsavarók rejteztek alatta néha)

S ő hirtelen

Újra szép lett,

Kedves, kacér és léha,

S finom kezével intett,

Hogy visszajöhetnek mind

Az elrontott,

Elfojtott szerelmek.

S ha álmatag volt eddig,

Bátran tombolhat most a kedve,

Így, a mennyek felé

Vidáman lépegetve,

Már nem érdekli más,

Hol olcsóbb

A tej, hol olcsóbb

A tojás,

– megvett már mindent

Az égi konyhára -,

Kaján kis félmosoly ült ki

Az arcára,

S nevet

Holtában

Az egész világra…

2006